Baranyai János: Az adásvétel és a csere (Budapest, 2000)

Az adásvétel A Ptk. 365. §-ának (3) bekezdése az ingatlan adásvételének érvényességét a szerződés írásba foglaláshoz köti, a Ptk. 218. §-ának (1) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy ha a jogszabály írásbeli alakot rendel, legalább a szerződés lényeges tartalmát írásba kell foglalni. A Legfelsőbb Bíróság XXV. számú Polgári Elvi Döntése értelmezte a szerződés lényeges tartalmát: eszerint az ingatlan tulajdonjogának átruházására irányuló szerződés érvényességének elengedhetetlen kelléke, hogy az írásbeli szerződés tartalmazza a feleknek, a vétel tárgyának, a vételárnak (vagy a szerződés ingyenességének) a megjelölését, valamint annak kifejezését, hogy a felek szándéka a tulajdonjog átruházására irányult. Az ingatlan telefonnal való felszereltsége az adásvételi szerződésnek nem lényeges tartalma, ehhez képest nem volt szükség a felek megállapodása e részének írásba foglalására. Helyesen járt el ezért a bíróság, amikor a bizonyítási eljárás adatainak mérlegelése alapján megállapította, hogy az adásvételi szerződés tárgya telefonnal felszerelt lakás volt, és nem tévedett, amikor az alpereseket a távbeszélő-állomás létesítési költségének a megfizetésére kötelezte a Ptk. 318. §-ának (1) bekezdésén keresztül érvényesülő Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogszabályoknak megfelelő jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta (LB. Pfv. VI. 22 838/1997. sz.). 116