Baranyai János: Az adásvétel és a csere (Budapest, 2000)

Az adásvétel lást tűzött ki a perben, hogy a felperes keresetlevele az érvényesíteni kívánt jogot nem tartalmazta. A Pp. 215. §-a kimondja: a döntés nem terjedhet túl a kereseti kérelmen, illetőleg az ellenkérelmen; ez a szabály a főkövetelés járulékaira (kamat, költség stb.) is kiterjed. Ez a rendelkezés - marasztalásra irányuló kereseti kérelem esetén - azt jelenti, hogy a bíróság a felperes kereseti kérelmét meghaladó összeg megfizetésére az alperest nem kötelezheti. A felperes kereseti kérelme határozott és egyértelmű módon tartalmazta, hogy az alperest 1 500 000 forint tőke és annak 1996. október 2. napjától számított kamatai megfizetésére kéri kötelezni. Ezért a perben eljárt bíróságok a Pp. 215. §-ának megsértése nélkül marasztalták az alperest. A Pp. 93. §-ának (3) bekezdése kimondja: ügyvédi képviselet esetében az ügyvédnek a beadvány minden példányát aláírásával kell ellátnia; egyébként a beadvány első példányát a 196. §-nak megfelelően kell kitölteni. Az adott esetben megállapítható, hogy a keresetlevelet az ügyvéd nem írta alá, bélyegzőjével nem látta el, a keresetlevelét azonban a felperes által aláírt és általa ellenjegyzett meghatalmazással együtt adta be. A meghatalmazásból egyértelműen megállapítható, hogy a felperes jogi képviselőjét arra hatalmazta fel, hogy jogi képviseletét az alperes ellen indítandó 1 500 000 forint és járulékai megfizetése iránti perben lássa el. Ebből és a perben tett nyilatkozatokból egyértelműen megállapítható volt, hogy a felperes a 110