Baranyai János: Az adásvétel és a csere (Budapest, 2000)

Az adásvétel sára vonatkozó megállapodás teljes bizonyító erejű magánokiratnak nem minősül. A megállapodás aláírásakor ugyanis a felperes jogi képviselője és az alperes volt csak személyesen jelen, a felperes jogi képviselője azonban az okiratot nem jogi képviselőként, hanem tanúként írta alá. Minthogy a felperes nem voltjelen, a felek aláírásának valódiságát két tanú nem igazolta. Ezért a megállapodást bizonyítékként figyelembe venni nem lehetett. Arra is hivatkozott, hogy lényeges eljárási szabályt sértett az elsőfokú bíróság akkor, amikor a részére a felperes kereseti kérelmét az 1997. április 22-ei tárgyaláson kézbesítette, illetve akkor, amikor úgy fogadta el a felperes keresetlevelét, hogy azt sem a felperes, sem pedig jogi képviselője nem írta alá. Figyelmen kívül hagyta azt is, hogy a felperes követelésének jogcímét kereseti kérelmében nem jelölte meg. E hiányosságok miatt az elsőfokú bíróságnak a Pp. 95. § (1) bekezdésében írt rendelkezést kellett volna alkalmaznia. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Pp. 215. §-ában írt rendelkezést is, azért, mert a felperes által érvényesített összeget a perben eljárt bíróságok vételárhátralék jogcímén ítélték meg, holott erre irányuló kereseti kérelme a felperesnek nem volt. A felperes által megjelölt jogcím ugyanis az 1996. július 4-én kelt megállapodás volt. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérte. A Legfelsőbb Bíróság az alperes felülvizsgálati kérelmét a peres felek hozzájáruló nyilatkozata alapján [Pp. 274. § (4) bek.] tárgyaláson kívül bírálta el. 105