Baranyai János: Az adásvétel és a csere (Budapest, 2000)

Az adásvétel peres csak ezt követően, 1993. július 9-én kelt szerződés alapján szerezte meg, s ezután került sor az I. r. alperes tulajdonjogának bejegyzésére is. A felperes 1993. január 22-én 1 590 000 forint kölcsönt nyújtott a II. r. alperesnek, aki fedezetül az „öröklakását,, ajánlotta fel. A városi bíróság korábbi ítéletében kötelezte az alpereseket arra, hogy az említett ingatlanból az akkor még a felperes javára bejegyzett - de a későbbiekben törölt - jelzálog folytán a kielégítést tűrjék; ítéletét azonban a másodfokú bíróság megváltoztatta, és a keresetet elutasította. A felperes ezt követően benyújtott keresetében az alperesek által kötött adásvételi szerződés semmisségének megállapítását kérte arra hivatkozással, hogy az ingatlan átruházásakor a 11. r. alperes annak nem volt tulajdonosa. Az 1. r. alperes a kereset elutasítását kérte; az ismeretlen helyen tartózkodó II. r. alperes ügygondnoka pedig a bizonyítási eljárás adataihoz képest kérte az ítélet meghozatalát. Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperesek között a perbeli lakásra létrejött adásvételi szerződés semmis. Megkereste a földhivatalt a II. r. alperes tulajdonjogának visszajegyzése végett. A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. A jogerős ítélet indokolása szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az alperesek által kötött adásvételi szerződés semmisségét azon oknál fogva állapította meg, hogy a jogügylet megkötésekor az ingatlannak a II. r. alperes nem volt tulajdonosa. 100