Kazay László: A vállalkozási szerződés (Budapest, 1999)

A felek jogai és kötelezettségei A másodfokú bíróság részítéletében az első­fokú bíróság ítéletét az I. r. alperes keresetét a II. r. alperessel szemben elutasító részében helyben­hagyta, a felperes I. r. alperessel szembeni kártérí­tési igényére vonatkozóan viszont az elsőfokú íté­letet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bírósá­got újabb tárgyalására és újabb határozat hozata­lára utasította. Helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság, hogy a II. r. alperes részéről nem volt szándékos maga­tartás, amellyel az I. r. alperes kára indokolható. Ami viszont az ítéletnek az I. r. alperest a fel­peressel szemben kártérítés megfizetésére köte­lező részét illeti, az ügy e részében a rendelkezésre álló iratok alapján megnyugtató döntés nem volt hozható. Helyesen foglalt állást az elsőfokú bíróság a fizetendő kártérítés jogalapjára nézve. A Ptk. 395. §­ának (1) bekezdése szerint ugyanis a megrendelő bármikor elállhat a szerződéstől, köteles azonban a vállalkozó kárát megtéríteni. A megrendelő a kártérítéssel tartozik a vállalkozót olyan anyagi helyzetbe hozni, mintha az elállás nem történt volna meg. A szerződéstől való elálláson alapuló megtérí­tési kötelezettség folytán a megrendelő a vállal­kozó azon költekezéseit, kiadásait, egyéb kárát tar­tozik megfizetni, amelyek elállás hiányában a vál­lalkozónál nem merültek volna fel. A megtérítési kötelezettség jogi természete elsősorban abban különbözik a szerződésszegéssel okozott kártérítési felelősségtől, hogy a megtérítési kötelezettség nem 98

Next

/
Thumbnails
Contents