Kazay László: A vállalkozási szerződés (Budapest, 1999)

A felek jogai és kötelezettségei címzettje az I. r. alperes volt, nem pedig a II. r. III. r. és az V. r. alperesek. A felperes csak az eljárás későbbi szakaszában terjesztette ki keresetét a IV. r. alperesre. Az a körülmény, hogy az elsőfokú bíróságnak az I. r. alperesnek a II. r., illetve a III. és az V. r. alperesekkel szembeni keresetét a felperesnek az I. r. alperes elleni keresetéhez egyesítette, az egyes perekben érvényesített követelések jellegét nem változtatta meg, de - ami a jelen perben alapvető fontosságú - a felperes nem vált a további keresetek alanyává, illetve a III. r. alperes a korábbi kereset címzettjévé. Megállapítható tehát, hogy a közvetlen marasztalás gyakorlata nem alapul jogszabályi (eljárásjogi) felhatalmazáson, a felhívott állásfoglalás is csak az indokolásában, és csak kötbérre vonatkoztatja, egyéb követelésekre nem. Ebből következően a gyakorlatban való alkalmazása és hivatalból való eljárás kifogásolásának mellőzése csak a felek egyező akarata esetén volt lehetséges, akkor is csak a pénzforgalom gyorsítását célzó technikai értelemben, de nem mellőzve vagy kiiktatva az alperesek jogviszonyláncolatából folyó helytállási kötelezettségét (LB. Gfv. X. 31 123/1996. sz.). A gazdálkodó szervezet vezetőjét nem mentesíti a pénzbírság kiszabása alól az, hogy a végrehajtási eljárás során alvállalkozója „közvetlenül vállalt felelősséget" a kijavítási munka elvégzéséért. Az elsőfokú bíróság az adós termelőszövetkezet elnökét pénzbírsággal sújtotta, mert a meg52