Köles Tibor: Orvosi műhiba perek (Budapest, 1999)

Diagnosztika Több alkalommal nagy mennyiségű véres székletel ürített, a laborvizsgálatok vérvesztést jeleztek, ezért infúziós kezelést kezdtek. A hasi sérülés gyanúja miatt január 1 1-én hasi ultrahang vizsgálat történt, amely szerint a hasban szabad folyadék nem volt kimulatható, sérülést nem észlellek, de rögzítették, hogy a beteg súlyos állapota miatt nem volt mozgatható, így a lelet szerint a traumás sérülés nem zárható ki. mert a vizsgálat nem volt teljes értékű. Január 17-én hirtelen nagy mennyiségű, részben friss, részben alvadékos vér ürült, a vérnyomás lezuhant, mérhetetlen volt. Ekkor sokktalanítást végeztek, vérpótlás történt, és műtétre került sor. A műtéti leírás szerint az S alakú bél tájékán egy csecsemőfejnyi széteső vérömlenyt találtak, ennek hátsó fala a hashártya mögötti térrel közlekedő vérömleny volt. A leszálló vastagbél kb. 20 cm hosszú szakasza elhalt. A közeli és távoli csonkokat felszabadították, és a vastagbél léphajlati részénél vendégnyílást készítettek, az elhalt szöveteket kiirtották, ezt követően a hasat csövezve zárták. A beteget január 20-án bekövetkezett haláláig kezelték. A halál az előzmények miatt bekövetkezett hashártyagyulladás, általános vérfertőződés miatt kialakult toxikus szervi károsodások és keringésösszeomlás miatt következett be. Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletében a néhai gyógykezelésével kapcsolatban az alperes kártérítő felelősségét megállapította. A perben azt kellett eldönteni, hogy az alperes orvosai megtettek-e mindent annak érdekében, hogy felismerjék a néhai valamennyi tünetét, ame83