Köles Tibor: Orvosi műhiba perek (Budapest, 1999)
Belgyógyászai volt megmenthető, tekintenél a kialakult súlyos elváltozásokra, amelyek a felperes édesanyjának a halálát okozták. (Pesti Központi Kerületi Bíróság 31. P. 91 872/1993. sz.) A kórisme - rövid ideig tartó - fel nem ismerése nem alapozza meg a kórház felelősségét hosszú ideig tartó, nem gyógyítható hetegség esetén A felperes 19.. szeptemberében munkahelyén rosszul lett. ezért vizsgálatra az alperes bclosztályára került. Itt szeptember 22. és 26. napja között kezelték, ahol - Holter-monitorozással - szakorvosi ellátást igénylő, rohamokban jelentkező, szapora szívműködést, illetve magas vérnyomást, elhízást és májnagyobbodást diagnosztizáltak. A felperes október 2-án ismét rosszul lett. így újból az alperes kórházba került vizsgálatra. Ekkor a szívizom elégtelen vérellátásából eredő mellkasi fájdalom került kórismézésre. Mindkét kezelés után az alperes a felperesnek testsúlycsökkenést javasolt, aminek hatására a felperes kb. 20 kg-ot fogyott. A felperes egy év múlva járt újra az alperes kórintézetben, ahol a kezelőorvos a felülvizsgálat során nem talált semmi rendellenességet a felperes szívműködésében. Két év elteltével a felperest műtéti előkészítésre küldték az alperes belosztályára. A felülvizsgálat során az elvégzett laboratóriumi vizsgálat utalt a vérszegénység tüneteire. A kórházi vizsgálat során konzíliumra küldték az Országos Hacmatológiai és Vértranszfúziós Intézetbe, ahol a 61