Köles Tibor: Orvosi műhiba perek (Budapest, 1999)

Altatás felperes férjének halála miatt az alperes kártérítő felelősségét. Az említett szakvélemény alapján megállapítható volt. hogy az altatás bevezető módszerének és az alkalmazott gyógyszereknek a megválasztása az adott beteg esetében nem kellő gondossággal történt meg. Ezeken túlmenően az altatás közben a betegellenőrzés sem volt kielégítő, az altatáshoz használt tubus rendellenességének korrekciója után észlelt helyzetet sem megfelelően kezelték, illetőleg a beavatkozások sem időben történtek. Ezek mellett a műtéthez a beteg olyan testhelyzetét választolták - hátraszegezett fejtartás -, amely az agy vérellátását rontotta, végleges károsodást okozott. Mindezek a műtéttel szükségszerűen együttjáró „műtéti kockázat" körébe nem vonhatók, olyan orvosi tevékenységnek és magatartásnak tekintendők, amelyek a jogi megítélés szempontjából felróható magatartásnak minősülnek. Nem helytálló érdemben az alperesnek az az érvelése, hogy a közbenső ítélet egyebek között azért is megalapozatlan, mert nem értékelte az elhunyt meglevő betegségeit. Az alapul szolgáló szakvélemény az alkalmazót], módszerek és gyógyszerek megválasztásánál az adott beteg műtét előtti állapotának figyelembevételéből indult ki. Az orvostól ugyanis az az elvárható magatartás, hogy a műtét szempontjából minden lényeges vizsgálatot előzetesen elvégezzen, és annak eredményéhez igazítsa későbbi tevékenységét. A beteg meglevő állapotának megismerése tehát elvár50