Köles Tibor: Orvosi műhiba perek (Budapest, 1999)

Altatás ható volt, illetőleg az részben ismert is volt, ezért az alperes sikerrel nem hivatkozhat az elhunyt be­tegségeire, amelyek egyébként a szakmai véle­mény szerint a beteg halálát nem okozták. (Legfelsőbb Bíróság Pf. III. 2 1 742/1993. sz.) Kártérítés mértékét befolyásoló tényezők mű­hiba esetén Az előbbi esetben a tárgyalás a követelés összeg­szerűségére folyt tovább. Az elsőfokú bíróság en­nek eredményeként kötelezte az alperest, hogy fi­zessen meg a felperesnek 3 000 000 Ft nem va­gyoni kártérítést és 24 000 Ft vagyoni kártérítést. Az elsőfokú bíróság ítéletében rámutatott arra, hogy a káresemény időpontjára tekintettel a felpe­res nem vagyoni kártérítési követelését a Ptk. ko­rábban hatályos eredeti 354. §-a alapján kellett el­bírálni, ezért azt kellett vizsgálni, hogy a felperes életérc és társadalmi helyzetére milyen hatást gya­korolt a férje elvesztése. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában többek között megállapította: a felperes elhunyt néhai férje elismert mérnök foglalkozású szakem­ber volt. halálakor igazgatója volt annak a társasá­gi formában működő gyárnak, amelynek létreho­zásában és műszaki, valamint gazdasági tekintet­ben kiváló eredménnyel való működésében ki­emelkedő szerepet játszott. Az ismert, más hason­ló hozzátartozói igények bírói gyakorlatától indo­kolt eltérni magasabb, 3 000 000 Ft összegű nem vagyoni kárpótlás megállapításával a perben fel­51

Next

/
Thumbnails
Contents