Köles Tibor: Orvosi műhiba perek (Budapest, 1999)

Altatás mények folytán műtét közben fellépett átmeneti keringés-megállás és következményes oxigénhiányos állapot idézte elő. Az altatás bevezető módszerének és gyógyszereinek megválasztásánál az altató orvos nem járt el kellő gondossággal, fel kellett volna készülnie az intubációs nehézségekre. Ezek elmaradása miatt a bekövetkezett szövődmények elhái íthatatlanul halálhoz vezettek. Az alperes a felelősség alól nem tudta kimenteni magát. A műtétet végző orvosok felróható magatartása abban áll. hogy az altatásnál nem megfelelő módszert és gyógyszereket alkalmaztak, s mulasztásuk miatt csak későn észlelték az altatáshoz használt tubus rendellenes helyzetét. A közbenső ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, amelyet a Legfelsőbb Bíróság nem talált alaposnak. Az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény 43. §-ának (2) bekezdése szerint a gyógyítómegelőző tevékenységet az orvosnak a legnagyobb gondossággal és körültekintéssel kell kifejtenie. Ebből következik, hogy a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése szerinti általában elvárható magatartás mértéke a gyógyító orvosnál a legnagyobb gondosság és körültekintés. Az orvostól ekként elvárható magatartás az adott esetben nyilvánvalóan vonatkozik a diagnózis felállításától kezdődően a javasolt gyógymódon vagy műtéten keresztül az előzetes vizsgálatokra és az utólagos kezelésekre egyaránt. Ezeknek a szempontoknak az alapján az ETT felülvéleményére támaszkodva, az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg a 49