Köles Tibor: Orvosi műhiba perek (Budapest, 1999)

A kárért felelős személy tolt ágy nem felelt meg a hazai gyártási szokásoknak, elvárásoknak. A gyermek biztonságos elhelyezésére nem volt alkalmas. Ezért az alperes akkorjárt volna el helyesen, ha megfelelőrácssűrííségíí ágyban helyezni el a kisgyermeket, vagy ha erre nem volt lehetőség, állandó felügyeletét biztosítja. Mivel ezt az alperes elmulasztotta, a kisgyermek haláláért és annak folytán a felpereseket ért kárért felelősséggel tartozik. A közbenső ítélet jogerőre emelkedése után ítéletet hozott az elsőfokú bíróság. Ebben az I. r. felperes javára 600 000 Ft, a II. r. felperesnek 400 000 Ft nem vagyoni kártérítést és az I. r. felperesnek 30 000 Ft vagyoni kártérítést állapított meg. Ez utóbbi a meghalt gyermek temetésének költsége. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az I. r. felperes a haláleset következtében zárkózoltabb lett, nála gyomorfekély alakult ki. A haláleset miatt romlott meg a kapcsolata élettársával, aki a tragédiát nem tudta feldolgozni, és inni kezdett. A felperest gyermeke elvesztésével nem vagyoni hátrány érte, melynek kárpótlására a bíróság 600 000 Ft-ot állapított meg, figyelembe véve a káresemény idején érvényes bírói gyakorlatot is. A II. r. felperes ikertestvérét vesztette el. A testvére halálát követően érzékenyebb, agresszívebb lett, testvérét állandóan emlegeti. Ezért őt is nyilvánvalóan nem vagyoni hátrány érte. Kétségtelen, hogy az I. r. felperes súlyos konfliktusokkal terhelt családi környezetben nőtt fel, melynek következtében nyilvánvalóan kevésbé képes az őt ért traumái feldolgozni. Ez azonban 34