Köles Tibor: Orvosi műhiba perek (Budapest, 1999)

A kárért felelős személy nem teszi alaptalanná nem vagyoni kártérítés iránti igényét. Olyan adat nem merült fel a perben, hogy az I. r. felperes élettársával a gyermek halálát megelőzően rossz viszonyban lett volna. Közöttük a konfliktusok csak a gyermek halálát követően merültek fel. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét lényegében helyes indokai alapján hagyta helyben, ítéletének indokolásában kiemelte: a nem vagyoni kárigény jogalapja mindkét felperesnél fennáll, mivel a gyermek, illetve az ikertestvér elvesztése a személyiségi joguk megsértéseként értékelhető. A kár összegét pedig az elsőfokú bíróság az annak meghatározásánál jelentős körülményeket összességében értékelve, a kárkori élctés gazdasági viszonyokra is figyelemmel, helyesen állapította meg. (Pesti Központi Kerületi Bíróság 12. P. 86 927/1994/9. sz., 12. P. 86 927/1994/16. sz. és Fővárosi Bíróság 41. Pf. 22 903/1996. sz.) A kórház felelőssége az egynapos gyermeknek gondatlanságból okozott sérüléséért A felperes 19.. április 3-án született a kórházban. Április 4-én a gyermekápolónő a csecsemőszobából szoptatás végett az előtérbe tolta, ahol a gyermek keze a rácsozat nélküli hősugárzóba szorult. A felperes a jobb csukló és a jobb kéz tenyérnyi felszínének részleges bőrelhalással járó égési sérülését, az I-II-1II-IV. ujjak végpercén hólyagképződéssel járó felületes égését, valamint a V. 35