Köles Tibor: Orvosi műhiba perek (Budapest, 1999)

A kárért felelős személy eljárás eredményeként erről a bíróság is meggyőződött. Végeredményben a felperes házastársának szervezetébe legkésőbb a második hasi feltárást végző műtét során vagy után kétfajta baktérium jutott a szervezetébe. Mindennek megfelelően az elsőfokú bíróság az 1. r. alperes kártérítő felelősségét megállapította, míg a II. r. alperessel szemben a keresetet elutasította. A 400 000 Ft-ban megállapított nem vagyoni kárnak egymillió forintra történő felemelését kérte a felperes a fellebbezésében, a beavatkozó pedig a kereset elutasítását kérte. A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletéi helybenhagyta. ítéletében megállapította, hogy az I. r. alperes volt köteles bizonyítani, hogy az adott helyzetben úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A peradatok alapján egyértelműen megállapítható, hogy az I. r. alperes oldalán a felróhatóság fennáll, a felperes házastársának halála az alperes károkozó magatartásával összefüggésben van. Az a körülmény, hogy az I. r. alperes osztályán a szakértői vélemények adatai alapján is tömeges fertőzés alakult ki, és bár konkrét orvosi mulasztás nem történt, a tömeges fertőzés kialakulása mulasztásként könyvelhető el. Vitatott volt a felek között a nem vagyoni kártérítés összegszerűsége is. E körben a megyei bíróság utal arra, hogy a bíróságnak a sérelem súlyával arányban álló kárpótlást kell megítélnie. Ennek során egyediesítve kell a kárpótlás összegét megállapítani. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a káreseménykor milyen értékviszonyok voltak, illetőleg alakultak 22