Köles Tibor: Orvosi műhiba perek (Budapest, 1999)

Bl Baleseti sebészet A felperes keresetében kártérítés megfizetésére kérte az alperes kötelezését. A kár szerinte abból adódik, hogy az elhúzódó gyógykezelés alatt vagyoni kárai keletkeztek. Az elsőfokú bíróság a keresetet alaptalannak minősítette, azt el utasította. Rámutatott, hogy a felperes a keresetét arra alapította, hogy az alperes alkalmazottai kötelezettségüket megszegték, ennek következtében a végrehajtott térdműtétet követően szövődmény lépett fel, amely a gyógylartamot jelentősen megnövelte. Hivatkozott arra is, hogy a bőr- és zsírelhalás szövődményére a műtétet megelőzően a figyelmét nem hívták fel. Az igazságügyi orvosszakértők egyezően állapították meg. hogy a műtét végrehajtása során a hazánkban szokásos műtéti gyakorlatnak megfelelő eljárásokat alkalmazták. Orvosi mulasztásuk nem mutatható ki. Utalt arra is a bíróság, hogy a fertőzéses terület a bőrfclszínt, ill. az alatta húzódó zsírszövetet érintette. Ha orvosi mulasztásra visszavezethető lenne a bekövetkezett szövődmény, a fertőzés a műtéti területet, azaz a térdízület belső felét is érintette volna. A fellépő bőrszövet- és zsírelhalást követően az alperes orvosai antibiotikumos kezelést alkalmaztak. Ezzel a fertőzéses gyulladás további terjedését az orvosok megakadályozták. Az elhalt jól lokalizálható szöveteket pedig az elhalást követően eltávolították. A felperes mindkét ízületi szalagja sérült, térde instabil volt. a műtétet a térdfunkció maradéktalan ellátása érdekében mindenképpen el kelkit 171