Köles Tibor: Orvosi műhiba perek (Budapest, 1999)

Patológia Az orvos felelősségét önmagában nem alapozza meg az. utóbb tévesnek bizonyult diagnózis felállítása, ha egyébként a legnagyobb gondossággal és körültekintéssel elvégzett vizsgálaton alapul a kórisme, az adott esetben a szövetminta véleményezése. A szakértői vélemények szerint a patológus a szakma szabályait nem szegte meg, konzílium kérése nélkül is véleményt nyilváníthatott az elváltozásról, amelyet illetően kétségei nem voltak. A felelősség szempontjából azonban nem annak van egyedül jelentősége, hogy konzultáns bevonására volt-e az adott intézményben lehetőség, vagy általában szakmai előírás volt-e, hanem annak, hogy az egyedül eljáró és véleményt alkotó orvos a helyes diagnózis felállítása érdekében a legnagyobb gondossággal járt-e el. Valamennyi orvosi vélemény megegyezik abban, hogy tévedési lehetőséget rejt magában a perben szereplő szövettani képlet. Tankönyvi adat, hogy a kórismézett elváltozás emlékeztethet daganatos megbetegedésre, és a korai formák elkülönítése nem, de az előrehaladott formákat szinte lehetetlen elkülöníteni a daganatos elváltozásoktól. A korábbi szövettani minták újból történt vizsgálatánál négy gyakorlott patológus egyértelműen rosszindulatú daganatos elváltozást kórismézett, míg két fiatalabb patológus véleménye azonos volt az alperes tévedést elkövető orvosáéval. Ezek alapján megállapítható, hogy a patológus akkor járt volna el helyesen, ha a beteg korát (34 éves volt) és az elváltozás kórismézéséből adódó nehézségeket figyelembe véve - esetleg más szak134