Köles Tibor: Orvosi műhiba perek (Budapest, 1999)

Fogászat-szájsebészet avatkozás során a legnagyobb gondossággal járt el. a felperes nem bizonyította az alperes jogellenes magatartását, mely okozati összefüggésben lenne a felperes károsodásával. A felperes késlekedése miatt megindult csontosodásra figyelemmel csak az alkalmazott eljárás volt az egyetlen mód arra, hogy a felperes sérülését korrigálni lehetett. A műtét indokolt volt, egyben szükséges is, és ahhoz a felperes hozzájárult. Az. alperes által nyújtott tájékoztatás nem terjedt ki ugyan a látás elvesztésének lehetőségére, de ez nem is tartozik a műtéti kockázat rendes körébe, hanem az ún. páratlan kockázati körre, amire nem terjed ki a tájékoztatási kötélezettség. Az ítélet ellen a felperes élt fellebbezéssel, amelyet a megyei bíróság nem talált alaposnak. Kiegészítő szakvéleményt szerzett be, amelyből megállapítható, hogy ha a felperes bal arcfelén nem végzik el a korrekciós műtétet, akkor a kettős látása állandósult volna, és egyik szemét sem tudta volna használni. Ezen túlmenően a szájnyitási korlátozottság állandósultsága miatt a táplálkozási funkciói is kedvezőtlenül alakultak volna. A korrekciós műtét hiányában az arc aszimmetriája tartós esztétikai károsodást is okozna. A felperes késlekedése folytán az alperesnél történt jelentkezésének idejére - de már egyáltalán az orvosnál történt jelentkezés idejére is - a csontvégek rögzültek, mivel mindösszesen hét-nyolc nap az az idő, amely alatt műtéti beavatkozás nélkül az elmozdulás helyreállítható. Az alperes tehát már csak az elvégzett műtétei hajthatta végre, azt 101