Köles Tibor: Orvosi műhiba perek (Budapest, 1999)

Fogászat-szájsebészet be. ahol a felperes a sérüléséi két héttel azelőttinek jelölte meg. és ugyanazokra a tünetekre panaszkodott ázzak hogy az állkapcsát ütötte meg. A szakorvosi rendelőben ezután többször megjelent, állkapcsát megröntgenezték, de elváltozást nem találtak. Mivel a felperes tünetei továbbra is fennálltak, beutalták a Szájsebészeti Klinikára. Július 21-én jelent meg először a klinikán, ahol megállapították, hogy a járomcsontja tört el, valamennyi tünete ezzel összefüggésben keletkezett. Tájékoztatták arról, hogy az elváltozás műtéti úton korrigálható, és szeptember 27. napjára műtétre előjegyezték. Szeptember 28-án elvégezték a műtétet. A törés rosszul font össze, a szem csontos keretének eredeti vonala megbomlott, és a járomcsont besüllyedt. A műtét során a rosszul forrt törés mentén újra kellett vágni a csontot, majd helyrcillcsztés után rögzíteni. A műtét szükséges és indokolt volt. A beteg a műtét elvégzéséhez hozzájárulását adta. A műtétet megelőzőleg csak az általános kockázat körébe eső szövődményekről tájékoztatták, arról nem kapott tájékoztatást, hogy a műtét következtében látását elvesztheti. A műtétet követően a felperes észlelte, hogy nem lát a bal szemével. A Szemklinikára szállították, ahol CT-vizsgálattal megállapították, hogy a szemideg nem sérült, vérömleny nem található. Itt kezelték tovább a felperest, de eredménytelenül, mert látását azóta sem nyerte vissza. A felperes kétmillió forint nem vagyoni kár megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kifejtette, hogy az alperes a bc100