Kőrös András: Házassági vagyonjog (Budapest, 1995)

Csjt. 27. §(1) Szellemi alkotás ellenértéke, mint közös vagyon A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek azt a megállapítását, hogy a hagyatéki leltárba felvett műalkotások az örökhagyó és házastársa közös vagyonába tartoztak, törvénysértőnek találta. A szellemi alkotás nem olyan „szerzés" mint amilyet a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése szem előtt tart. Az alkotás értékét döntően az alkotó személyiségének megnyilatkozásaként kifejezésre jutó eredeti gondolat, az újnak, az addig még nem létezettnek a megteremtése adja. Rendkívüli jelentősége van tehát az alkotó személyéhez kapcsolódó érdekeknek. Mindebből következően csak az életközösség fennállása alatt ténylegesen realizálódott-a szellemi alkotás felhasználása folytán előállott - érték tartozik a házastársi közös vagyonba. Az pedig, hogy valamely alkotás értéke mikor realizálódjék, az alkotó elhatározásától függ. E tekintetben a szellemi alkotások között nem tehető különbség. Egy irodalmi mű éppen úgy magában hordja az értékét, mint egy festmény, vagy szobor: az előbbi realizálódott értéke a kiadás esetében befolyó szerzői díj, az utóbbié pedig az eladáskor befolyó vételár. A két érték között nincs elvi jellegű különbség, mindegyik a szellemi alkotás létrehozóját, az alkotót megillető jogok gyakorlása útján elért vagyoni érték. E vagyoni érték minősülhet - a házastársi vagyonközösségre vonatkozó szabályok szerint - különvagyonnak 50