Kőrös András: Házassági vagyonjog (Budapest, 1995)

Csjt. 27. § (1) vagy közös vagyonnak. Ennek meghatározásánál pedig az esedékesség időpontjának van jelentősége. Az 1969. évi III. törvény (Szjt.) rendelkezéseivel összhangban, s a szellemi alkotások említett sajátos jellegére figyelemmel rendelkezik a Csjt. akként, hogy a szellemi alkotást létrehozó személyt a házassági életközösség fennállása alatt megillető esedékes díj tartozik a házastársak közös vagyonához. A fentiekkel ellentétes jogszabályértelmezés házassági vagyonjogi szempontból indokolatlan különbséget tenne a képzőművészeti alkotás és más szellemi alkotás létrehozói illetőleg házastársaik között. Ezen túlmenően nemkívánatos bonyodalmakra is vezetne pl. az alkotónak a művével való szabad rendelkezését illetően. Ha ugyanis a képzőművészeti alkotások a közös vagyonba tartoznának, ez esetben azokra alkalmazni kellene a Csjt.-nek a vagyonközösséghez tartozó vagyontárgyakkal való rendelkezésre, e vagyontárgyak kezelésére és elidegenítésére vonatkozó szabályait is (Csjt. 29. és 30. §). Ez pedig arra vezetne, hogy a házastársak az életközösség fennállása alatt is csak együttesen rendelkezhetnének a képzőművészeti alkotással, ami azonban az alkotó személyhez fűződő jogainak sérelmével járna. A közös vagyonba utalás továbbá azt is maga után vonná, hogy a házasság felbontása esetében az alkotó házastársának tulajdonába kerülne a szellemi alkotás fele része, ezzel azonban ez a házastárs nem rendelkezhetne, mert ez a jog az alkotót illetné meg. A szóban lévő műalkotások létrehozásához 51