Kőrös András: Házassági vagyonjog (Budapest, 1995)

Csjt. 27. § (1) mindazokat a juttatásokat, amelyekhez az I. r. alperes mint orvos kereső foglalkozása révén jutott hozzá akár pénzben, akár vagyontárgyban. Ide tartozik tehát az elsőfokú bíróság által is helyesen értékelt ún. hálapénz, de mindazok a juttatások, tárgyi „ajándékok" is, amelyeket a betegek az I. r. alperesnek az orvosi tevékenységéért adtak. Ezeket az adományokat ugyanis nem lehet a Csjt. 28. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján a különvagyonba tartozó ajándéknak minősíteni, hanem azok a foglalkozásból származó jövedelemmel esnek egy tekintet alá. Kivételt ez alól csak azok a vagyontárgyak képeznek, amelyeknél az ajándékozás körülményeiből, illetőleg a tárgy jellegéből a személyes természetű ajándékozásra lehet következtetni. A fentiekből következik, hogy a felperes és az I. r. alperes házastársi közös vagyonához tartozik az életközösség fennállása alatt az I. r. alperesnek egyik betege által a kezelésért adott falióra, de nem tartozik a közös vagyonhoz a személyes jellegű férfi zsebóra, továbbá a tanúvallomások szerint az életközösség megszűnése után juttatott empire óra (LB Pfv. II. 20 418/1988.). Átruházással szerzett vagyontárgy A felek házasságának fennállása alatt 1975-ben a felperest kijelölték a perbeli tanácsi értékesítésű öröklakás vevőjéül*. 32