Kőrös András: Házassági vagyonjog (Budapest, 1995)

Csjt. 31. §(2)-(6) Vagyontárgyak értékelése, ha valamelyik fél magatartása nehezíti meg a szakértői becslést A bírói gyakorlat szerint a házassági vagyonjogi perekben a vagyontárgyak értékelésére elsősorban a felek megegyezése, az értékre vonatkozó egyező előadása az irányadó. Ha a felek között vitás az érték, ebben az esetben az értéket bizonyítás, mégpedig rendszerint szakértői bizonyítás útján kell megállapítani. Az adott esetben az ingók értékének megállapítását megnehezítette, hogy az alperes a per alatt az ingók túlnyomó részét önhatalmúlag elidegenítette és az értékesített ingók megtekintésére sincs mód. Helyes az elsőfokú bíróságnak ezzel kapcsolatosan kifejtett álláspontja, hogy az alperes jogellenes magatartása folytán előállott tényállásbeli bizonytalanságot maga az alperes köteles viselni. Ez azonban nem eredményezheti a rendelkezésre álló adatok mellőzését és az értékmegállapításnál nem lehet kritika nélkül a felperes értékelését elfogadni. Erre azért sincs lehetőség, mert a felperes az ingók 1015 év előtti beszerzési értékét adta meg, márpedig az elszámolásnál (általában) vagyontárgyak az életközösség megszakításakori értéken veendők számításba, mivel a követelés akkor válik esedékessé. Bár a szakértő a hiányzó vagyontárgyak értékét csupán becslés útján állapította meg, véleménye elfogadhatóbb, mint a felperes értékelése, mert a szakértő a meglévő vagyontárgyakból, 157