Kőrös András: Házassági vagyonjog (Budapest, 1995)

Csjt. 31.§(2)-(6) A felperes az adásvételi szerződést tévedés illetőleg feltűnő aránytalanság jogcímén megtámadta. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet helybenhagyta. A Legfelsőbb Bíróság nem ért egyet a másodfokú bíróságnak azzal az okfejtésével, amely szerint a felperesnek a bontóperi tárgyalási jegyzőkönyvben foglalt nyilatkozata csupán egyoldalú nyilatkozatnak minősül, azt ugyanis az alperes az ingatlan közös tulajdonának megszüntetési módjaként elfogadta. Erre, valamint arra figyelemmel, hogy a Pp. 195. §-ának (1) bekezdése szerint közokiratnak minősülő jegyzőkönyvből a felek személye, az ügylet tárgya, valamint a feleknek a közös tulajdon megszüntetési módjára vonatkozó akarat félreérthetetlenül kitűnik, a felek között érvényes szerződés jött létre (BH 1982/ 2/48.). A bíróság a csatolt okiratok alapján megalapozottan állapította meg, hogy a felperes ezt a szerződést az ingatlan adásvételére vonatkozó szerződéssel megerősítette, jóllehet személyes előadása szerint már az adásvételi szerződés megkötése előtt tudta, hogy a vétel felosztási aránya az egész ingatlanra vonatkozik. Ilyen tényállásra figyelemmel a felperesnek a szerződés megtámadására alapított joga a Ptk. 236. §-ának (4) bekezdése alapján megszűnt (LB Pfv. II. 21 486/ 1994.) 145