Kőrös András: Házassági vagyonjog (Budapest, 1995)

Csjt.31.§(2)-(6) kében bizonyos gazdasági és egyéb együttműködés fennmaradt közöttük. Az alapul szolgáló ügyben a felperes személyes előadásából is aggálytalan következtetés vonható le arra, hogy az alperessel fennállott életközösségét már korábban megszűntnek tekintette és a megállapodás szerinti elszámolással a közös vagyon megosztását kívánta rendezni. Törvénysértő ezért a másodfokú bíróságnak az a döntése, amely szerint az 1988. október 30-án kelt nyilatkozat megtételére a felek életközössége alatt került sor, s így az a Csjt. 27. §-ának (3) bekezdésében meghatározott alaki követelmények hiányában érvénytelen. Törvénysértő, hogy a közös vagyont a felperes keresete alapján a másodfokú bíróság megosztotta, annak ugyanis azért nem volt helye, mert arról a felek érvényes szerződéssel már rendelkeztek (LB Pfv. II. 20 460/1994.). A szerződés színleltsége A „házastársi vagyonközösséget megszüntető szerződés" rögzíti azt, hogy mely vagyontárgyak kerülnek a felperes tulajdonába. Önmagában az a körülmény, hogy a vagyon megosztásáról rendelkező szerződés tételesen nem sorolfel minden vagyontárgyat, nem jelenti azt, hogy azokat a felek nem vettékfigyelembe. A bontóperi egyezségben pedig a felek egyértelműen úgy nyilatkoztak, hogy vagyonközösségből eredő valamennyi 135