Kőrös András: Házassági vagyonjog (Budapest, 1995)

Csjt. 30. § molásra került sor. A felperesek ennek kapcsán jogszerűen igénylik az általuk teljesített szolgáltatásokellenértékét, a követelésük tehát az alperessel szemben nem idő előtti. Tarthatatlan az az álláspont, amely szerint a felperesek a követelésüket csak az alperes halála után, az alperes örököseivel szemben érvényesíthetik, mert ez azt is jelenti, hogy ha az alperes a vagyonát elidegeníti és az alperes után hagyaték nem marad, a felperesek jogos követelésükhöz nem jutnak hozzá. Egyébként minden alapot nélkülöz annak felte-, vése, hogy az alperes újból végrendelkezhet a felperesekjavára, mert ilyen szándékáról az alperes sem tett említést és a peres felek közötti viszony megromlása következtében erre nincs is remény, de ettől nem is tehető függővé a felperesek követelésének az érvényesítése. Téves a másodfokú bíróságnak az a megállapítása is, mely szerint az alperes a felesége részére nyújtott szolgáltatásokért csupán mint a felesége örököse felelős. Amikor ugyanis a házastársak együttesen kötött megállapodása alapján közösen fogadják el a másik fél szolgáltatásait és közösen ígérnek ezekért ellenértéket, akkor az ellenértékért mindkét házastárs a saját személyében is teljes egészében felelősséggel tartozik, és a szolgáltatásokat teljesítő fél az ellenértéktől nem eshet el pusztán azon az alapon, hogy az egyik házastárs történésen vagyon hátrahagyása nélkül halt meg (LB P. törv. II. 21 025/1982.). 107