Katolikus Főgimnázium, Csíkszereda, 1940
4 olyan varázzsal, olyan bűvös hatalommal nem csendült meg bennünk ez a szó, mint e nagy napokban. Dél felé egyikét motorkerékpáros suhant át a vára« kozók között. Kettőre járt az idő, mikor remek gépkocsikon, hosszú sorokban kezdtek begördülni hozzánk a gyorsdandár egységei: fiatal honvédek, délcegen ülő, napbarnította fiuk. Úgy tetszett: valóság lett a hadak útja — Csaba királyfi húnjaival megérkezett székelyeihez... Nincs toll, nincs embeii szó, mely ki tudná fejezni azt az öröm-mámort, azt a korlátlanul áradó ujjongást és éljen-zuhatagot, mely« lyel népünk — a 22 éves börtön után — fogadta a fel« szabadító magyar leventéket. Virágeső hullott rájuk, szó« rongatták kezüket, ölelték őket. Ez a nép, melynek arcélét az életért vívott harc bronzzá edzette, ezer éve gyakorolja a honvédő hivatást itt, a keleti Kárpátok bércein, s azért, mint itt élő honvéd, a régi bajtárs mély együttérzésével és szeretetével köszöntötte az ideérkező honvédet, aki e földön a legnagyobbat hozta el neki: az elveszett drága hazát... Alkonyat felé hajlott a szeptemberi nap, mire a csapatok parancsnoka, vitéz Heszlényi József tábornok, tisztid karával a megyeháza elé érkezett. Ekkor már ott szórón« gott az ünnepi emelvény körül a város és a környező falvak lakossága, óriási emberáradat. Színpompás, festői kép: a hullámzó tömegben feUfeltünnek a diákok piros sapkái, a cserkészek kalapjai,- ott állnak tömött sorokban a legények fehér harisnyában, fekete kabátban, — a lányok, asszonyok a gyönyörű szőttesben: mintha erdőink minden szálas fe« nyője és minden vadvirága ide gyűlt volna össze... Egetverő éljenzés fogadta a tábornokot és a tiszteket. A szeredai Dalegylet, Sarkadi gimn.-i zenetanár, kar« nagy vezetésével, megzendíti a Himnuszt, s az egész ha« talmas ünneplő tömeg lelke hálásan szállt az Ég felé a magyar imádság szárnyain... így indult meg az ünnepélyes fogadtatás.
