Katolikus Főgimnázium, Csíkszereda, 1940
r äs 1930-ban dr. Bitay Árpád, korán elhalt kiváló történelemtudósunkkal együtt felkereste Maniu, akkori miniszterelnököt badacsonyi birtokán. Arra kérte, hogy küldjön ki még egy felügyelőt iskolánk megvizsgálására, de ez ne Pteancu legyen, s egyben adjon olyan utasítást a kiküldendőnek, hogy az kedvező javaslatot tegyen a közoktatási minisztérium u. n. Állandó Bizottságának. Maniu teljesítette a kérést. Bratu vezérfelügyelő szállott ki s kedvező javaslata alapján az iskola megkapta a nyilvánossági jogot 1931. január 29-én. Egy pár évig viszonylagos nyugalom állott be az iskola működésében, midőn 1934-ben — a többi iskolával együtt — a második nagy válság zúdult a fejére. Az utolsó parlamenti ülésszakon, 1934. ápr. 16-án, a középiskolai törvényben olyan módosításokat szavaztak meg, amelyek a legsúlyosabban érintették az egész kisebbségi tanügyet. Hiábavaló volt képviselőink minden erőfeszítése, nem sikerült jobb belátásra bírni a parlamentet, úgy, hogy dr. Willer József képviselő mély keserűséggel kiáltotta oda többségnek, bizottságnak, miniszternek: „Uraim —, sokkal férfiasabb lett volna önöktől olyan törvényt hozni, amely nyíltan eltörli az összes kisebbségi iskolákat“. A módosításokból csak a feltűnőbbeket ragadjuk ki. A IV. osztályosok felvételi vizsgáján, az u. n. kisérettségin eddig az iskolai tanárai vizsgáztattak; az elnök a miniszter kiküldöttje volt. Ezt túl családiasnak találták. A módosítás szerint a vizsgáló bizottság többsége állami tanárokból állt. Ez már kevésbé volt családias. 1934. június 23-án a 30 jelentkezőből 13 ment át. A baccalaureátusi vizsga új tárgyakkal, új írásbeliekkel súlyosbodott, pedig amúgy sem volt könnyűnek mondható. 1924-25-ben 13-ból 4 ment át az érettségin, 1927—28-ban egyetlen egy; azután éveken át nagy eredmény volt a 40—50%. A régi törvény szerint az iskola nyelvén előadott tárgyakból, tehát a nemzeti tárgyakat s a franciát kivéve, a többiből — lehetett magyarul felelni; az új törvény csak kegyelemképen kisegítőnek engedte meg a magyar nyelvet, a gyakorlatban pedig teljesen románul ment a vizsga. A fenti két vizsgához járult még az I. o. felvételi vizsgája s az évvégi vizsga, mindkettő állami kiküldött jelenlétében. így a meghajszolt, remegő kis és nagy fiukra 4 helyen meredt rá a Górgó-fő, a vizsgarém: az I., IV. o.-ban, az érettségin és az évvégi vizsgákon. A tanárok és tanítok számára is gondoskodtak egy rájuk is meredő Medusa-főről: az új román nyelvi vizsga réméről. A törvényt módosító javaslatba az ülésszak utolsó félórájában egy új
