Katolikus Főgimnázium, Csíkszereda, 1940
25 A román megnállái. 1918. der. 1 1940. aug. 30. Az 1918 — 19. és 1919—20. iskolai évet még a magyar tanterv szerint fejezik be, de az 1920—21. tanévben már megjelenik az első hivatalos román iskolalátogató, a marosvásárhelyi áll. gimn. igazgatójának, Gócán Simonnak személyében. Innen kezdve az iskola 20 éven át élet-halál harcot vív az elnyomó román hatalommal. Csak a küzdelem főbb pontjait érintjük. Az állami tanterv lesz kötelező az egész vonalon. Bevonulnak a rendes tárgyak sorába a román nemzeti tárgyak. Egyelőre magyarul megy a tanításuk. 1921—22-ben és 1922—23-ban a magyar rend szerint történt az érettségi vizsga is, de román miniszteri kiküldött elnökletével. 1921. júniusban dr. Baciu János brassói tanár volt az elnök, 1922 és 1923-ban Cheri János, marosvásárhelyi gimn. igazgató. A statust mindhárom évben Szentimrei István, volt kolozsvári tanker.-i főigazgató képviselte. Az eredmény kielégítő volt: 1923-ban pl. a 23 érettségis közül kettőt utasítottak ismétlő vizsgára. Az 1923—24. tanévben mind sötétebbek lesznek a fellegek az iskola feje fölött. A hírhedt 1925-i magánoktatási törvény előre veti árnyékát rendeletek alakjában. A mindenható Anghelescu közoktatási miniszter évközben elrendeli az összes román nemzeti tárgyak — román nyelv és irodalom, román történet, földrajz, alkotmánytan — románul való tanítását. Az iskola így kétnyelvű lesz s a tanítás súlypontja átmegy e tárgyakra. 1924. aug. 20-ára vizsgára hajszolják a tanárokat Brassóba. Egy héttel vizsga előtt értesítették, hogy nemcsak a román nyelvből kell vizsgázniok, hanem az összes nemzeti tárgyakból. Az anyagot még elolvasni sem volt idő. Könnyű elképzelni, minő gyötrelmek közt zajlott le a vizsga s mi lett az eredmény; 1—2-nek sikerült csak átmenni a tű fokán. 1924. márc. 26 án déli 12 órakor fergetegszerüleg egyszerre három inspektor jelent meg az iskolában: a hírhedt Pteancu, Lupu Antonescu és Marinescu. Egy óra alatt mindent akartak látni, fökép a tanítás eredményét a román nyelvből és történelemből. Egész magatartásukon meglátszott, hogy nem jó szándékkal jöttek. A váratlan behatolástól megrettent fiúkat úgy kérdezték, nehogy tudjanak valamit. Az aznapi leckét félretétették s mind egyebet kérdeztek. Nagy megkönnyebbülés volt, mikor, amilyen hirtelenséggel jöttek, úgy el is távoztak.
