Katolikus Főgimnázium, Csíkszereda, 1917, 1918

4

távbeszélőre katonai parancsnokság tett kezet és igy a világtól elvágva, főtanhatóságomnak még azt sem jelenthettem, hogy állomáshelyünkről távoznunk kell. — Szeptember hóra előlegezett fizetésünk és két havi állami személyi pótlékunk volt az útravalónk. Katonai és polgári hatóságok segítsége, védelme és irányítása nélkül, mindenünket elhagyva, többen gyalogszerrel indultunk neki 28-án alkonyatkor a Hargitának és a bujdosásnak. Akik vaspályán, vagy szekéren indultak, azok is nagyobb részt csak annyit menthettek meg vagyonukból, a mennyit úti táskáikban magukkal vihettek.

2. A tanárok. Elszéledtünk. Brassai, Kádár, Szlávík, Wagner Budapesten, Csató Székesfehérvárt, Iványi Balaton- lellén, dr. Csipák Makón, György Imre Pásztón (Heves m.) Venczel József Battonyán (Csanád m.) és Borzsovay Sza- kolczán állapodott meg. Iványi később a nyírbátori, Szlávik a kiskúnfélegyházai, Kádár pedig a nagykárolyi főgimnáziumban kapott ideiglenes alkalmazást.

Stoibert Örkényi nyaralóján (Pestm.) találta a szörnyű hír, Mánya Ferencet pedig a gyimesi szorosban lepte meg a veszedelem ; a havasok között rejtőzve töltötte az oláhuralom idejét okt. 16-ig, mikor a felmentő hadsereg lehetővé tette, hogy gyalog szülőföldjére, Ozsdolára (Három- székmj vonulhasson.

Én pedig, az intézet igazgatója, aki Székelyudvarhelytől Ákosfalváig 5 napig ökör szekéren utaztam s Marosvásárhelytől Apczig (Hevesm.) 6 napi vasúti utazás kínját éltem át, szeptember 11-én Rózsaszentmártonba (Hév. m.) érkeztem és ott állapodtam meg.

Az egymásról való tudakozódás kínos munkájában segítségünkre voltak a fővárosi napilapok. Ennél is nagyobb jótétemény volt, hogy püspök urunk Őnagyméltó- sága a fővárosban, a Regnum Maifanumban az erdélyi egyházmegyei főhatóság képviseletéről gondoskodott. Itt a menekültek ügyes-bajos dolgaikban útbaigazítást nyertek s az Est gyűjtéséből és névtelen jótevők adományaiból anyagi segélyben is részesültek.

3. A tanulók. Diákjaink is — kevés kivétellel —