Katolikus Főgimnázium, Csíkszereda, 1917, 1918

5

szüleikkel együtt világgá mentek. Nehányan Erdélyben kaptak menedéket, de legnagyobb része a Királyhágón túl szóródott szét. Nagyvárad, Kassa, Pozsony, Zágráb és Temesvár jelölik a határt. — Akiket sorsuk félreeső helyekre dobott, azok nem járhattak iskolába. Szerencsések voltak, akik gimnáziumhoz férkőzhettek s a tanévet részben vagy egészben megmenthették. Hogy a kath. iskolák helyet adtak gyermekeinknek és jóindulatot tanúsítottak, könnyen érthető. De nagy örömmel és hálásan kell jeleznem, hogy több állami és nem kath. felekezeti intézet tanártestülete a menekült csíki székely diákság támogatását nemzeti közérdeknek tekintette.

Gyermekeink a következő városok gimnáziumaiban nyertek oktatást : Budapest (öt gimnáziumában), Békés, Békéscsaba, Békés-Gyula, Debreczen (két gimnáziuma), Érsekújvár, Gödöllő, Győr, Gyulafehérvár, Hajdúböszörmény, Hajdúnánás, Karczag, Késmárk, Kisújszállás, Kolozsvár, Komárom, Léva, Magyaróvár, Makó, Marosvásárhely,

Mezőtúr, Miskolcz, Nagykároly, Nagyvárad, Nyíregyháza,

Pápa, Pozsony, Sepsiszentgyörgy, Szabadka, Szarvas, Szatmárnémeti, Szeged, Szentes, Székelyudvarhely, Székesfehérvár, Szolnok, Torda, Temesvár, Csurgó.

Sokan tömeglakásokban elhelyezve és silány ellátás mellett nem mutathattak fel eredményt; de voltak, akik becsülettel megállották helyüket s tiszta jeles bizonyítványukkal figyelmet keltettek maguk s azon intézet iránt, melyben alapismereteiket szerezték. •

Többen nemcsak tandíjmentességben, hanem ruhasegélyben és ellátásban is részesültek. Nehány tanárról, községi tisztviselőről, jótékony intézmény vezetőjéről s polgári és úri rendből való magán emberről, akik különösebb figyelmet és jóindulatot tanúsítottak, meleg hála érzéssel emlékeznek meg. Panasz, keserű elégedetlenség ritkán fordul elő. Ott az idegenben kétszeresen fájt nekik a megalázó bánásmód, némely éretlen tanárnak elhamarkodott ítélete, a kíméletlen összehasonlítás, a hazamenetel sürgetése és a gúnyolódás. (Némely tanár oláhoknak csúfolta őket.)