Katolikus Főgimnázium, Csíkszereda, 1912
példa erejével hatnia. Legyen a tanár vallásos és erkölcsi élete kifogástalan, hogy a társadalomban mintaképen állhasson. „A tanári pálya — mondja az 1877—78-iki megnyitó értekezleten — a hivatásérzet meleg ápolása mellett folytonos odaadó munkásságot, az eljárásban lelkiismeretes pontosságot és kiváló tapintatot kíván. Az eljárás ezen minőségén és mikéntjén mint két sarkon fordul meg az egész nevelés-oktatásügy sikere.“ Gyakran hivatkozik a tanári kar székely és hazafias érzelmeire is, mikor az ifjúsággal szemben szeretetteljes kitartó munkára buzdítja. Az ifjúság fegyelmezésére sokat tartott s épen azért hibáztatta a túlságos humánus eljárást, mely alatt az indokolatlan elnézést, a kényeztetést és a tanár népszerűség vadászatát értette. A tanulónak koránál fogva sem lévén meg a kellő ítélete, a humánus eljárást nem tudja kellően értékelni. „Egyébként hőn óhajtom, — mondja gyulafehérvári igazgatósága kezdetén — hogy a humánus eljárás és bánásmód mennél jogosultabb és tágosabb tért nyerhessen 1“ Ügy hitte : inkább van szükség kemény, spártai jellemű generációkra, mint kifinomult, langyos szellemű, tehát ellenállási erővel nem bíró ifjúságra. A tanári értekezleteken minden alkalmat megragadott, hogy a didaktikai és pedagógiai elveket tisztázzák s megfelelő eljárásmódokat biztosítsanak. Tanártársaival mindig benső, jó viszonyban igyekezett lenni, s megkívánta tőlük, hogy vele, mint igazgatóval szemben kartársi szeretettel és barátságos nyíltsággal viselkedjenek; reájuk példájával és barátságos rábeszéléseivel igyekezett hatni. Minden irányú eljárásának hű képét találjuk a tőle szerkesztett értesítőkben. Szerette az ifjúság buzgalmát jutalmakkal fokozni. E célra egész életében évről-évre sokat áldozott amellett, hogy jutalmi ösztöndíjakat is tett, így pl. 25 éves tanári pályájának emlékére 200 korona alapot tesz le a csík- somlyói róm. kath. iskolák pénzalapjaihoz, hogy kamataiból évenként egy olyan tanulót jutalmazzon meg a tanári testület, ki a német nyelvből kiváló előmenetelt tett. Az első osztályban, amennyiben a tárgyfelosztás megengedte, csak azért tanított, hogy az ifjakkal már itt megismerkedjék ; aztán minden egyes tanuló előmenetelét, viselkedését szem- meltartotta, ha kellett biztatással, ha kellett szigorúsággal 35
