Katolikus Főgimnázium, Csíkszereda, 1912

Ösztökélte. Nagyobb elismerést reá nézve nem tudok annál, melyet az édes apámtól hallottam, s mely egyszersmind az Imetsről alkotott közfelfogás kifejezése is volt. Mikor ugyanis 1891. nyarán készítettek a csíksomlyói főgimnázium

I. osztályába, mindegyre hallottam ezt a nevet: Imets Ftí- löp Jákó. Kérdeztem a falunkban szokatlan név hallatára : Ki az? — Édes apám azt mondja : „Majd megismered, ha Somlyóra mész“. — S aztán gondolkozva, egy kis idő múlva hozzáteszi: „Ő lesz a te ostorod, ha rossz leszel ; s a legnagyobb jóakaród, ha megérdemled“. Én ugyan mint első gimnázista már nem értem őt Csíksomlyón, de a neve és emléke ott maradt az iskola falai között. Egy eredeti, nemes székely szellem költözött el vele a földi életből, egy ideális, nyílt jellem, melyben az újabb idők követelményeinek megérzése csodás harmóniában egyesült a makacs konzervativizmussal. Költői hajlandósága, történeti felfogása őt a múlt formáihoz vonják, ostorozója az új divatnak, tanulóitól megkívánja, hogy tartsák meg a régi székely viseletét, ő maga mindig takarékos egyszerűségben él. Másrészről beutazza a világot, nyelveket tanul, iskolákat reformál és gyakorlatias modern embernek bizonyul. A két dolog mérlege között az egyensúlyt, a harmóniát fajszeretete adja meg, az a fajszeretet, melyért életében annyit alapít- ványozott, annyit áldozott s melyről halálában sem feledkezett meg. Csengős négyökrös fogat viszi ki a tusnádi temetőbe, mint a régi székelyeket, s hagy alapítványokra, adományokra 100 ezer koronát.

ANTAL ÁRON.

36