Katolikus Főgimnázium, Csíkszereda, 1912

retetében utóda Horváth Istvánnak és a székely monda, múlt tanulságait a jelen élesztősére használja fel. Mint egyházi ember derült lelkének harmóniájávali jótékony és alapítványozó szívével, vallásos meggyőződésével, erkölcsi komolyságával tisztán áll előttünk. Az igazi, sokoldalú nemes papot s — ami több — a valódi székely papot siratjuk benne, egyet ama letűntek közül, kik születésükkel hozták magukkal az igaz emberséget, a közjóért való önzetlen munkásságot és a tudatot, hogy a fajunkért való fáradozás nem önhaszon kérdése; hiszen — amint maga mondja — már a bölcsőtől kapta, hogy fellelkesüljön Istenért és Honért.

ooooo

Tusnádon született 1837. november 12-én régi lófő, akkoriban huszár családból, — abból az osztályból, mely a székelységnek mai napig is gerince s melynek intelligenciája méltán fogható az alföldi vagy a dunántúli módos parasztéhoz. „A huszárcsákót nem nagyon szerette; — nehéz sisak volt, sárga-fekete,“ — énekli magáról huszonötéves írói jubileumán. Anyai nagybátyja, Kovács Miklós volt akkor az erdélyi püspök. Sok derék csíki ember emelkedett a múlt időkben püspökségre és más előkelő egyházi méltóságra, ez a pálya nyitva állott a szegényebb sorsú előtt is és emelkedést biztosított a tehetségesnek. A püspök nagybácsinak biztató támogatása, a vallásos érzület és az a tudat, hogy az eszes fiúból lehet még valami, bírta Nagy Imets Jánost arra, hogy fiát alig nyolc éves korában felvigye a csíksomlyói norma regiába, melyben akkor épúgy, mint az algimnáziumban a ferencrendi szerzetesatyák tanítottak. Kitűnő tanuló volt, úgyannyira, hogy a tanárok az akkori szokás szerint őt, a normalistát gyakran versenyre állították a principistákkal a latin grammatikai tudományban. A szabadságharc után az algimnáziumot szintén Csíksomlyón tanulta; az anyakönyvek tanúsága szerint mindig kitűnő eredménnyel, s az anyakönyvekben rendesek az ilyen megjegyzések : dicséretes maga19