Katolikus Főgimnázium, Csíkszereda, 1912

tiszteljük nemcsak magunkat, hanem az érdemet is, mely a magyar ember előtt minden nemes törekvésnek legfőbb próbaköve. Ha felidézem testi alakját, tatáros, mandarin arcát, kemény állát s még öregségében is erőteljes vállait, apró sötét szemeit: látom nagy akaraterejét, nagy munkakedvét, mely mintha azt bizonyítaná, nincs akadály, ha igazán akarunk. Most is fülembe cseng erőteljes hangjának tusnádi akcentusa s látom az egész embert a maga igaz papságában, nagy egyszerűségében s a múltak hagyományaihoz való mély ragaszkodásában. Egyházi ember volt, de alig van közérdekű dolog, melyhez alaposan hozzá ne szólott, melynél ne munkálkodott volna. Eszének és munkakedvének világa aránylag nem terjedt nagy körre, de ha sorsa őt magasabb polcra helyezi, okosságával és erős akaratával ott is megállja a maga helyét. Az erdélyi magyarság, közelebbről a csíki székelység, melynek évtizedeken át szellemi vezére és gyakorlatias útmutatója volt, látta őt tenni, lankadatlanul küzdeni és kitartóan fáradozni. Évtizedeknek haladása, erős magyar szelleme az ő markáns egyéniségéhez fűződik Csík vármegyében. Világlátott, nagy műveltségű ember volt, kit kortársai virágkorában orákulumnak tartottak. Az elnyomatás korában növekedve, egyik katonája lett annak a tábornak, mely átélte az új alkotmányos élet első nehézségeit és ingadozásait, aztán fokozott munkakedvvel s lelkesedéssel látott a régi romok eltakarításához és az új Magyarország alapjainak lerakásához. Ez a nemzedék a három nagy magyarnak, Széchenyinek, Kossuthnak és Deáknak útmutatása szerint épített. És Imets F. Jákó is becsületesen lerakta szűkebb hazájában a maga el nem omló tégláit. Ha a gyakorlatias érzék kiválóan jellemzi őt, másrészt fanatikus fajsze18