Katolikus Főgimnázium, Csíkszereda, 1911

melybe a nemzeti érzések és örök vágyakozások tűz- patakjai akkoron összefolytak. Azért kell ünnepelni kivált az ifjúságnak e napot: nehogy elhaljon az a nagy energiakészlet, mely annak emlékeiben forrong.

Ünnepelni kell a régi márciust, hogy előkészítsük az újat. És úgy kell ünnepelni a régit, hogy annak sugaraiból fonódjék meg az új

Mert bizony, mélyen tisztelt közönség, lesz még új márciusa a magyarnak ! S tán nincs is messze már az idő, mely méhében rejti. A régi nagy március korhadt kereteket bontott s új sáncokat nyitott. A haladó idő megvénítette azóta ezeket is s ma már ismét régi keretek bomlásának recsegése hallik. A gazdasági evolúció, a tőke és munka örökös harca olyan irányú fejlődést hord magában, mely társadalmi be- és elrendezkedésünk reneszánszát követeli. Uj március szele zúg a levegőben. Aki ezt nem hallja, annak nincs füle. Csakhogy félő, nehogy a március 15-ike helyett március 4-ikék nőjjék ki magukat. Akkor vértelen forradalom helyett nemcsak ^ veres, de véres is lesz. A szocializmus kétségtelenül föl nem tartóztatható folyamat. S aki ennek gátat akarna vetni, úgy tenne, mint az a jámbor rövidlátó, ki földugja a folyót, hogy földjét el ne öntse. Gátszakadás után nagyobb a rombolás! Az új március tehát be fog következni, ha akarjuk, ha nem. Csakhogy a lelke, a szelleme nem lesz-e tagadása a régi dicsőnek ?

A régi március levegőjében felnőtt ifjúság lesz hivatva arra, hogy ez be ne következzék. Az az ifjúság, amely megérti és helyesen fölfogja a modern idők legsúlyosabb értékmérőjét: a munkát. Ma már sokkal inkább, mint valaha, mindenki annyit ér, amennyit dolgozik. Olyan fogalom ma már a munka

63