Katolikus Főgimnázium, Csíkszereda, 1910
A legilletékesebb ajkakról hallottuk elhangzani a köszönetnyilvánítást mindazokkal szemben, akik ennek az új intézetnek létesítéséhez anyagi és erkölcsi támogatásukkal hozzájárultak. Halványabb szavakkal ennek ismétlésébe nem fogok, hanem ehelyett, hivatkozva arra az erkölcsi igazságra, hogy a jó cselekedet az öntudatban hordja igazi jutalmát, engedelmet kérek arra, hogy a csíksomlyói főgimnázium áthelyezése alkalmából az ünnepélyes jelent a múlttal röviden összefűzzem, hogy a küzdelmes múltnak legalább körvonalait néhány vonással megrajzoljam. Ez, úgy hiszem, jogosult a jelen alkalommal, mert — a költő szavai szerint: „a boldogságra kevés csak a jelen, A múlton épül az s az emlékezeten: Örömeinkre színt és derűt titkon ez ád, Mint a gyök adja a virág színét, szagát.“ A mai napon Csíkszeredái névre keresztelt főgimnázium ősének alapítása visszanyúlik a 17. század közepe tájára. Alapítói a szent Ferenc szorosabb rendén lévő szerzetes atyák voltak, akiknek megbízatásuk első sorban a lelkészi teendőkre szólott, de a népoktatást is körükbe vonva, a szerzetes házaik mellé felállított elemi iskolák fejlesztésére nagy gondot fordítottak. A Székelyföldön a csíksomlyói és kantai szerzetháznál az elemi osztályok mellé az akkor úgynevezett grammatikai és humanior osztályokat is a 17. század közepén beállították. S minthogy maguk akkor a lelkészi teendőkkel voltak elfoglalva, kezdetben világi magisztereket alkalmaztak, kiket maguk képeztek ki és a tanítás menetét felügyelték. 116
