Katolikus Főgimnázium, Csíkszereda, 1910

Ez a kedvezően indult lendület 1661-ban megsemmisült. Július 21-én ugyanis Izmáéi budai basa és Ali basa Erdélybe törtek 55 ezer emberrel és a butsaki tatárok nagy seregével. A tatárok Háromszék felöl Csíkot is elárasztották rabló csapataikkal, melyek elől, a történeti feljegyzések szerint, mintegy 9000 ember menekült Csíksomlyóra, kiket okt. 21-én megleptek a tatárok, a templomot, kolostort és iskolát elhamvasztották, az iskolafenntartó szerzeteseket részint legyilkolták, részint a Csíkból összefogdosott tízezernyi emberrel fogságra hurcolták, felégetve előbb a falvakat és bennük 26 templomot.

A szent Ferenc-rendi szerzet kimagasló két alakjának, Kájoni János atyának és későbbi tartományi főnöknek, valamint Domokos Kázmér házfőnöknek, később püspök és apostoli vikáriusnak köszönhető, hogy nemcsak a kifosztott Erdélyből, hanem Magyar- országból is összegyűjtött alamizsnából 1664-ben a templom és kolostor, 1669-ben az iskola is újra felépült. Az utóbbi — természetesen — csak fából.

Emellett a világi magiszterek javadalmazása céljából segítségért folyamodtak Rómába, a missziók kongregációjához, ahonnan azután állandó éberséggel és gonddal kisérték az erdélyi szent Ferenc-rendi misszió iskolázás ügyét.

25 év múlva, 1694-ben, mikor — a feljegyzések szerint — csak a két felső osztályban, a grammatikai és syntaxis osztályokban 200 tanulója volt az iskolának, újabb tatárbetörés ismét enyészettel fenyegette a fejlődésnek indult iskolát.

A szerzetház domus históriájának, mint forrásnak felhasználásával boldogult elődöm, Bándi Vazul a millenáris évre nagy részletességgel, tüzetesen megírta az intézet történetét és az értesítőben kiadta. Ebben olvasható, hogy az 1694-iki betöréskor a tanz