Katolikus Főgimnázium, Csíkszereda, 1910
II. Nevelés- és oktatásügy. A tanulóknak erkölcsös és hazafias szellemben való nevelésére és oktatására a tanári testület az utóbbi tizenöt év alatt is megtett minden lehetőt s igyekezett minden rendelkezésére álló eszközt megragadni, hogy testben és lélekben tiszta, derék és becsületes nemzedéket neveljen, amely rendelkezik a tudás fegyverével is. Az erkölcsös nevelés eszméje lebegett mindig szeme előtt s ebben a tekintetben az oktatással kapcsolatban is mindent megtett, hogy az ifjúságra hatást gyakoroljon, de különösen a vallásgyakorlatoknak mélyítésével igyekezett minél nagyobb sikert elérni, amire nézve nem csekély hatással volt a saját jó példaadása is. Az ifjúság a tanárokkal együtt — a téli hónapok kivételével — mindennap szentmisét hallgatott; vasár- és ünnepnap pedig a misét — télen is — szentbeszéd (exhortá- ció) előzte meg, amelyet 1898-ig az összes növendékeknek közösen mondott a vallástanár. Az 1898. év szeptemberétől kezdve azonban az alsóbb osztályosok s a felsőbbek is külön-külön hallgattak szentbeszédet, amelyekben az exhortátorok mindig alkalmazkodtak a növendékek felfogásához és lelki világához. A kötelező délutáni (vasár- és ünnepnapon) istentiszteleten való résztvétel alól az 1902. évben a püspök a tanártestület kérésére felmentette az ifjúságot, de reményét fejezte ki, hogy a testület a kötelező egyéb „vallásgyakorlatok pontos és épületes megtartásával, valamint az önkéntes vallásgyakorlatokra való buzdítással pótolni fogja azt a hiányt, amely az addigi délutáni közös istentisztelet elmaradása következtében az ifjúság vallási életében felmerülhetne“. Egyébként a 25
