Katolikus Főgimnázium, Csíkszereda, 1910

bennlakók ezután is résztvettek a délutáni istentiszteleteken, úgyszintén az egész ifjúság a Mária-ünnepek vigíliáin. Az 1900. évig résztvettek a szokásos egyházi körme­neteken is, de az ezeken való résztvételtől is fölmentette a püspök, úgyszintén 1901-ben a tanári testület kérésére meg­engedte, hogy az ifjúság a keddi búcsúkon ne vegyen részt, mivel „a templomba úgy sem férnek be s a künn való tar­tózkodás nem alkalmas az ájtatos hangulat felkeltésére.“ Az egész ifjúság tanévenként háromszor gyónt és ál­dozott, 1900 szept. hótól kezdve pedig négyszer. A lelki megújulásnak ezzel az eszközével némelyek gyakrabban .s éltek s egyesekre szemmellátható volt a gyakori szent ál­dozás haszna A lelkigyakorlatok is állandóan szokásban voltak, amelyek virágvasárnap előtti szombaton kezdődtek és a nagyhét keddjén értek végett. Az ezeken elhangzott beszédeknek az volt a főcélja, hogy az ifjakat magukba- szállásra bírják s jó és töredelmes gyónásra előkészítsék. Az 1899. évig az egész ifjúság közösen vett részt a lelki gyakorlatokon, amelyeknek vezetője a vallástanár volt. Ettől az időtől kezdve azonban, hogy hasznuk annál na­gyobb legyen, rendesen egy szerzetes atya vagy esetleg világi pap — de mindig a tanulók előtt ismeretlen egyén — vezette a nagyobbak (III—VIII. o.) lelkigyakorlatait, míg a kisebbek vezetője eleinte az intézeti vallástanár, később valamelyik testvérintézet vallástanára vagy más világi pap volt. Ideje rendesen a nagybőjti időszakra esett és 5 napig tar­tott. Első nap a bevezető, utolsó nap pedig a befejező beszéd hangzott el, a többi napon négy szentbeszédet hall­gattak ; a beszédek előtt valamely épületes könyvből olvas­tak fel. A lelkigyakorlatokat szent gyónás és áldozás fejezte be az utolsó napon. Különösen nagy hatása volt a lelki élet fejlesztésére a Mária-Társulat működésének, amelyről azonban később emlékezünk meg. Általában minden eszközt felhasználtak, hogy a nö­vendékek lelki tisztaságban nevelődjenek. A testület legfőbb törekvése az volt, hogy a szülőknek bűntől menten adja vissza gyermekeit s megőrizze az ép testben az ép lelket. „Az egyház, ahol iskolát alapít, a test és lélek szűzies tisztaságát óvni akarja, mert meg van győződve, hogy min­26

Next

/
Thumbnails
Contents