Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1907
8 meg poroláját. Miért biztata, hogy elsőben fogjuk kóstolni kegyelmének bővséges folyamit; hamár ezeket küssebb pohárral méri ? Szetsius. Zapolyát, Bebecust, ezt a két vezért vagy mong(yuk) ezt a két Tündért jobjára szorította, minket balkézre fogott a szerencse s ezt te el nyögöd?') El szíveled, Gilete? Mikor nagy büszkeséggel diadalmaskodván meg hodolyák Orosz országot, részesek leszünke a gyözedelem dicsiretében egy becsűben tartatván a köz néppel? Giletus. Elébb fogja látni ez a térség Duna és Rába vizeit viszsza tolódni, hogy sem ezeket tovább tűrjem az irigy szerencse ölében hordoztatni. Szetius. Elibb el hadgyák a sík mezők ezen határokot, mint sem én ki dölyek a méltó bószú állásból. Nem hagyom magamot esküszöm a mendergő csattogó pattogó egekre. Mivel gátot vet a bal szerencse sok jeles érdemeimnek; eszem éléhez nyúlok; rósz hírbe kerítem mind a kettőt, mert nem tugyák a dagályosok, hogy meg terítettem nékik. Már meg vetett űgyőmöt hoszszabb kötélre nem bocsátom, sem üdötöl nem várok, hogy jobban fordulyon Dolgom. Giletus. Az Istenért mi módón? nehogy nyakunk sza- kadgyon benne? Eszes okos tanács, bátor szív felette szükséges erre. Szetius. Egy Gondolat űtkőzék fejembe, csak véghez vihessük, nem vesztünk kártyánkkal. Másod napja már, hogy a tehetetlen Várost a fővezérek meg nem vehetik. így homá- lyosit(t)assék a Magyarnak régi dicsiretes erkölcse s vitézsége? mi dolog ez? eddig rég szét palhatták* 2) volna belőle az ellenséget. Az Ellenséggel huzamos űdőt mulatni; edel- kedni alatomba mi egyébb, mint véle kezet fogni? Elhintem alatomban, hogy a király fejére járna. Giletus. Helyesen bizonyára; tetczik a bölcs találmány, ezt soha meg sem álmodtam volna. De mi némű színnel fődőzöd3) a czifra fortélyt, hogy idő előtt meg ne saj- dicsa,4) ki meszsze lát Lajos király. ') eltűröd. 2) szétverhették. 3) hogyan rejted el, 4) sejtse,
