Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1907

7

csókkal bővelkedők. ’) De a többinek sem küssebb mértékkel jutott a jovaslásból.) Igazlom mind a kettőt. Konkoli! Meny el szaporán ismét; poroncsold meg nevemmel Tuardiusnak, és a pártos népnek, hogy békeségre édesegyen. És mivel erőszakkal, hamiss ravaszsággal szaggatya Orosz országban a Borostyán koszorút, adgya viszsza engemet illető orszá- gomot, kíilömben telyes mérgemet töltöm rajta, pironkod- gyék* 2) az országból vagy készülyön a mészárszékre; le tör- letem a főid hátáról mindenestől, hogy se hire se hamva ne maradgyon a Pogánynak. Ez telyes poroncsolatom. Mind azon által ha kezet fog a város alatomban, mégis csak meg esik szívem rajta; meg engedek az érdemetlennek.

Konkoli Legátus. Semmi sem múlik rajtam, F. király, véghez viszem az egész dolgot, obit.

Lajos. Úgy akarom, Bebece! Zápolya! Szolissátok egybe a vitézeket, gerjeszszétek zászló alá fegyverre, Hüségtekre támasztom, bizotn az egész tábort, a mái nap hajtasson fejet néktek Tuardiussal.

Scena 2-da.

Szetius Giletus vezérek Bebekus és Zapolyának szerencséseket meg igirvén3) hogy az ellenséggel egybe szövetkeztek légyen ; Gyürűjőkőt hajtyák;4) melynek véghez vitelére Bendekus ajánlya

munkálkodását.

Szetius, Giletus; Bendekus postea adveniens.

Szetius. Vitéz Barátom! Látódé? méreg boszuság, azért csatáztunk mind eddig, azért izzadott homlokunk a kard villogások között; Mostoha Szerencse! nem elégled meg eddig szenvedett fáradságunkot, hogy elődbe fogadnál immár egyszer. így jádzasz, igy tréfálsz vitéziddel, midőn a nem érdemesekhez csapod magadot.

Giletus. A földi háború változik mint a Tündér, és mind a koczkának soha sem bizonyos perdülése. Imént hozzán(k). most másokhoz csapta magát. A kyrály tarcsa

*) Talán tolihiba bővelkedik helyett, vagy b. szavai.

2) Szégyenkezve távozzék.

3) E helyett meg irigyelvén; s hiányzik: azt a liirt terjesztik, hogy stb.

4) meg akarják szerezni.