Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1907
48 Zápolya. Uj hivségre kötelesz, F. király, e nagy kegyességgel. Lajos. De hogy az országot egyszer már kévánt béke- ség és csendesség boldogítsa. És hogy egy kőrőmnyire se mellőzzem szavamot tudni illik: Minek előtte homályok szennyébe szorul a fényes nap rán(k) érkezvéna gyászos estve csillagos udvarival bővséges kegyelmeim fognak reátok harmatozni, ideje már, hogy Orosz ország néktek fejet hajtson. Még tekintetesbb bérét vegyétek hívségtek- nek. Rátok bízom arany pálczáját, fcölcseségtek, okosságtok szerént forgassátok; térítsétek visza az országnak előbbeni fényességét, melyet igírt sok derék jelek alatt hív- ségtek ismérje meg ez az ország Magyar királyi koronámot, és rettegje. Zápolya. Meddig követz érdemetleneket temérdek érdemeddel, F. Herczeg. Lajos. így akarom az egész országot képembe rende- lyétek. Bebecus. Annyi sok érdemesbek közül hogy velünk osztott felséged, F. király, oly temérdek ajjándék, hogy még a kősziklátis meg lág(y)íthatná, jól értem ennek minden bötsit mégis kévánom hálálni. Lajos. Már országtoknak díszeit, kormánytokot dicsőségesen Atyáitokot dicsőségesen térd hajtással tisztelyétek. Bespondent o(mn)es. Praetores. Diadalmas nevednek ditső- sége ujjabb meg ujjabb sugarival vidámítsa egész birodal- madot, F. király, Győzhetetlen Vezérek Zápolya, Bebece élyetek szerencsésen. Lajos. Segélye az ég jo kezdetiteket, Zápolya, Bebece! hogy bóldogá tehessétek; és engedgye, hogy ez az hazánk valaha hozzátok hasonló tagokkal dicsekedhessem. Finis. Epylogus. Véget vetünk már játékunknak Köszönnyük szépen az Halgatoknak Ha tetzettünk. Mulatságunknak már tessünk végén minnyájatoknak, az igaz erkölcs szépségét, az irigyek tündérségét
