Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1907

Meg látátok annak érdemét, az irigy álnokok veszedelmét.

így jár akinek irigysége Nem szűnik kedve mig telik benne, így e mettzet(t) kép reménysége gödröt ás hogy nyakát szegje benne;

O! te világ álnoksága, telhetetlen csalfasága,

Vagyon ki a király pálczáját usztitya s másra fújja fulánkját.

Mert ha híres vagy és érdemes ha szerencsés nagy oknál kedves nevedet világ előtt gyalázza majd csalárdul ezt is meg alázza álnokságát el takarja, szerencsédet felzavarja;

Csak kendőzőt(t) külső szint mutat, tisztednek ha lehet ás mély kutat.

Azért kiknek irigy szemeket áltnokot rontyák és kedveket, jo híretek nevetek szurkályák, fonnyat irigy sziveket rongályák. távoztassátok mint kígyót, a sik ösvent mel meg fagyottt);

Intünk már hív tisztelőitek, maradunk békével el mehettek. Amen.

(Finis.)

lta est Fr. liecjinahlns Szentes Ft. Fr. Tikét. An. 1780.

49

4