Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1907

40

Lajos, Bebenus, Zápolya, Centurio, Ephelms.

Lajos. Én Szecsiusról el nem hihetem s Giletusról ezt az iszonyú vétket, tudni illik: hogy vétekkel kerestek légyen modgyát, hogy bővebb kegyelmemet kostolhassák. Én tapasztaltam nem csak hívség(t)eket, hanem gyenge szereteteketis a vezérekhez. Ez a színes változás a holdat, és tornyokon jádzo vitorlákot illeti, nem emberséges embereket.

Centurio. F. k., a te kegyelmed segelthet rajtok egyedül.

Lajos. Kegyelmem? tehát csak igazán tőllök indíttatott a czimbora Levél?

Centurio. Minden vétek tulajdonittya magát.

Lajos. Hogy s mi képpen?

Centurio. Egészen kiadta magát Bendegus, ki vallott mindent; hogy azon levél, mely a fővezéreket gyanoba ejtette ő tőllök adatott néki. Szemből szembe vádolya meg hitetlenségét; és hogy ők ejtették meg; ők vitték a jégre.

Ephebus. F. király, szomorú hir!

Lajos. Mond ki, mi az?

Ephebus. Nem tudom, mitsoda szélvész érte Szecsiust Giletussal el futottak a Táborról.

Lajos. Merre mentek ?

Ephebus. Az ellenség Táborára vezető ösvényekre tartván egy átalyában Tuardiushoz siettették félelmes uttyokot.

Jjajos. Tuardiushoz? Kelepczénibe kerülnek a hitetlenek még ma; igirem, meg bántodott Fő vezéreimnek fegyverével.

Centurio. A meg boszonkodott vadakis inkább boszon- kodnak, ha lerázzák magokról a vas lánczot.

Ijajos. Mely igen helyesen gyanakodnám az Istentelenekről; mit nem ástak véstek, hogy ki szoríthatnák vezéri tisztekből hiv szolgáimot.

Centurio. Soha sincs a hamisnak jo vége fogyta, az igaz embernek pártyát fogják még az Istenekis.

Lajos. De bezzeg gőzölög fejem mint engesztelyem

viszsza magamhoz a meg sértetett boszankodo sziveket

.....

m

ár bé lépnek.... mitsoda ízetlenség borittya tekinteteket! tartok tölle, hogy meg nem kérelhetem; magadis támogasd beszédemet, amennyiben lehet. — intrant. Tugyátoke Bebece! Zápolya! mitsoda hangja vagyon híreteknek?

Bebecus. Untig terhelték véle két fűlínket csengő pengő