Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1907

41

lánczaink; rcm tehetünk rolla; az irigy nyelvnek nincsen ronkanczája;') a fejért feketére, és ezt meg másra festi a zabolátlan.

Lajos. Igazán mondod, a tündért is meg haladgya, a hír minél meszszébb terül, annál többet füllent, és az hamis- sat edgyüt hinti az igazzal. Fel derűlthet már kedvetek; azon lánczok mind azon arany Pereczek előttem. Nem tudom néktek fáje inkább ártatlanoknak az rátok festett véteknek szenvedése vagy nékem tudatlannak büntetése. De meg mutatom, mely nagy dicsőség légyen ember termése. Utánnatok való minden maradványotokis érezni fogják kedvezésemet; midőn vezéri tiszteségteket királyi fényesség fogja ékesitni.

Zápolya. Érdemetlenekre hinted, felséges Uram! tetezett kegyelmedet. Mii meg elégszünk felséged szeretetének jelével, a melyet tapasztaltunk.

Lajos. Vegyed Bebece, Zápolya, ez arany lánczot. por- riyit.... Zápolya!.... ezekkel adatik viszsza becsületetek. Mit mondok? bővséges becsület maga magának az ártatlan élet, veszem észre már, hogy erővel ki akartak vetni hozzátok mutatott kedvemből.

Bebecus. F. Uram, Gyámolom, nem illik ez arany láncz nyakam melyemre, több érdemet kévánok még erre győjteni.

Centurio. Győzhetetlen király! múlnak a játékra szabott órák, cl hadnok a mulatságot; ellenzi ezen jeles napnak tiszteleti; az ellenség lobogtattya viadalmunkot köszöntő zászlóit; ideje már, hogy kardot rántsunk.

Lajos. Tekéncsétek meg a népet gondos szemmel; és meg bocsássatok, hogy hertelenkedtem.

Zápolya. Minden szabad felségednek az ilyenekben; magamis ahoz nyúlnék, ha király volnék; ki sokszor csak merő szem fényvesztés az udvarnoknak dolga, és csupa szolgálat.

Centurio. Már hanyat(lik) a nap le az hegyekre, mennyünk verjük meg az ellenséget.

Bebecus. Mennyünk, de azomban a Szecsius fejét eine felejtsük. Zápolya meg perzeltek-) volt hívségűnköt, de meg felelünk esküvésünknek. •*)

•*) Tolihiba lehet kaponcája helyett, amely már egy helyt előfordult. 2) megperzseltek, azaz hűségünket meggyanúsították'