Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1907

39

Istentelent, őrizzétek, nehogy elébb alván királyi méltó haragomnak el kerűllye súlyát. Vizsgályátok meg szándékát tőrről hegyre, kiktől? mikor? hogyan vette eredetét ez a vétek? A nagy Istenre és ahoz fogható ennen életemre esküszöm, valaki ez ártalmas szurokkal ferteztette kezeit először lo farkra köttetvén hurczoltatom az akasztó fának tövéig, ott el üttetem a minden álnoksággal telyes fejét; az után négy szegletére aggattatom az országnak. Szaporán a Vezérekért; oldgyátok le a vas pántokot lábaikról (oh mely igen bánom, de mit tehetek rolla). Szaporán ide jöjjenek azon fegyverben és tisztségben.

Szetius. (Én azomban mely veszedelmes szaladásra, mely gőrőnesős útra veszem ügyömöt).

Scena 2-da.

Szecsius Giletus észre vévén, hogy nyomát vették a tör vetésnek, által futnak Tuardius táborára oltalomra.

Stefitts, Giletus, Ephebus Ludovici.

Ephebus. Hova hova oly gyorsan Szecsi!

Szetius. Futok, barátom....

Giletus. Szent Isten.... gáncsot ne vessetek Lábaimnak.

Ephebus. De mégis hova siettek?

Szetius. Menyünk majd tudod szégyenünkkel,

.... fuss,

a meddig futhacz, Gilete, tarsd meg életedet s az enyímetis...

abeunt.

Ephebus. Majd meg tudod szégyenünkkel? Mitsoda mese ez? miért titkollyák előttem? halován színek; szikrázó szemek, hebegő nyelvek valyon mit jelentnek? valami nagy szélvész érte egy átalyában. Ha pedig részesek a pártos levélnek koholásában miért szaladnak haszontalan? azérte hogy meg tárcsák életeket a haláltól, és híreket neveket a gyalázattól? oda vadnak, ki nyilatkoztatya őket ez a félelmes szaladás, nap fényre kel ez után minden tanácsok, ki meszsze ér a királynak boszu álló karja. A Tuardius tábora felé vették uttyokot amint veszem észre. Majd bé jelentem a királynak.

Scena 3-tia.

Korestetvén Lajos király Szccsiust és Uilotust., meg halva, hogy elszöktek Tuardiushoz. Zapolyát Bebecust arany lánczal meg ajándékozván kezekre bízza ismég a tábort, és az ellenségre küldi*