Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1907
38 valami lappang ismég, szerencsétlen ismerede ezt az írást? porrigit literas priores. Postrolcovius. Nem ismérem, F. király; nem Tuardius- (tól) irattatott ez a levél. Lajos. Te jártál fenekén Tuardius titkainak, a mint előbb mondád. Igazé? hogy Bebecus és Zápolya Tuardius- sal alatomban.1) PostvoJcovius. Értettek együtt, amit érthettek, de nem édelkedő szövetséggel titkon, hanem vitéz módra job kézzel, amint az erőss bajnok szokta jáczodtatni ellenségét. Gyengén említse Tuardiusnál akárki a Bebecus és Zápolya neveket, ha kinem akar ceppenni kegyelméből. Lajos. Meg mernéle ezekre a két ujjoddal?2) Postrolcovius. Ha kétszinűlkődni látzom; ha kétes beszédem, F. király! rabod lészek mindaddig, a miglen... Lajos. Távul légyen, igaz Barátom, szavadon kételkednem. Szetius. (Fel forgatá a gyáva minden mesterségünkét, egek csak Bendegus fel ne adná a titkot, ki nagy dolog, amihez kezdettünk volt! itt még a vizes hamuis lángot vethet). Accedit Centurio. F. király! ki nyilatkoztattak a vétkek! Bendegus Bakhus tavában ásztatván minden eszét3) megvallotta, hogy palástos hamissága csatolta Bebecus Zapolyával. Postrolcovius. (Szecsi, Gilete sajnálom mostoha sorso- tokot! egek! ne hadgyátok el ezeket). Centurio. Még nem adta ki egészen magát Bendegus, vasba fektetett, míg ki aluszsza magát. Güetus. (Bár ki ne adgya, mert el veri a jég fő pán- tyát kéváns(ág)unknak. Jaj nekünk el syledt már minden reményünk). Lajos. Szent Isten! menyi szőrnyűségek(et); titkoltak el a királyoktól! menyi öldökléseket, menyi ártalmas tanácsokot, gonoszságokot indít folytat alatomban a fenn héjázó telhetetlen nagyra vágyódás; az egymás ellen lobogo irigység a királyok udvarában. Mindgyárt nem jó előre hinni annak, ami igaznak látzik. Tegyétek szorossabb vasra az *) t. i. szövetkeztek. 2) t. i. esküdni feltartván két ujjadat. s) megrészegedvén.
