Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1906

7

második oldalon van az: Admonilio ad Patres p. t. Professores, amelyben Péterffi Márton elrendeli, hogy a tanárok az általuk megirt színdarabokat írják le „perennaturae memóriáé, secuturorum exempli, ac imitationis gratia“,mert eddig is némelyek elvesztek, másokat pedig idegeneknek ajándékoztak, anélkül, hogy egy példányuk a zárdában megmaradt volna (ne exemplari quidem relicto).

Az első színdarab cime a következő: Superbia Dejecta Humilitas Exaltata sive Tragico-Comoedia De Sennacherubo Superbo et Ezechia Humili a Fre. Vito Ferentzi Principiorum Magistro per scenas infimo stylo deducta. Anno 1773, Mense Majo, Die 4-ta. Thema: Deposuit potentes de sede, et exaltavit hu- niiles.

A darab latin nyelvű és prológusból, 12scenáből és a végén a chorusból áll. A prológusban megköszöni a hívők megjelenését és a megjelentek elnézését kéri. „Talán némelyeknek tsekély munkánk nem fog esni kívánságára, hogy íigyekeztünk menni a deák- ságra, mind az által folytatni meg nem szűnünk a magunk kárára, hanem bízván másoknak okoskodásában elvégezzük tulajdon magunk hasznára. A diákság se nem tzifra, se nem különös mélységgel telyes, hanem még a küsdedeknélis közönséges, azért magunkhoz képest, aki jobban tudgya, legyen egyiigyű- ségünkben könyörületes. A kik nem értenek diákul, azoknak kedvekért tréfaságok lesznek magyarul, de a diákbolis vehetnek észre, tsak figyelmezzenek tsele- kedeteinkre, mert mindenkor először megmagyarázzuk könnyebségekre“.

Minden scena elején az illető scenának a rövid tartalmát találjuk magyar nyelven. A színjáték tárgyát a Bibliából veszi, még pedig a Királyok IV. könyvé