Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1906
39 nek kötelességeit gyermekeik iránt dolgozza fel. Az utóbbi kettőben a társadalmi viszonyok nem illenek bele az irók korába. Idegen nevű emberek idegen viszonyok közt szerepelnek, de oly hibákat, illetve bűnöket ostoroznak, amelyek akkoriban is szokásosak voltak. Az irók szeme előtt mindig csak egy cél lebegett: a hívőket a hitben megerősíteni, a bűnt, amely mindig elveszi büntetését, velük megutáltatni és az erények gyakorlására buzdítani. A részeges kovácsban, aki a sárban fetreng és akinek mindene az ital, a részegség rút voltát tűnteti fel, amely az eszes emberből, Isten képmásából ronda, ész nélküli állatot csinál. Ezen darab azért is érdekes, mivel vidámabb hangjánál és némi helyzetkomikumánál fogva, amely az alakváltozásból ered, bátran komédiának nevezhető. S hogy a vigjátékírás terén más alkalommal is próbálkozhattak egyesek, nemcsak a Rusticus Imperans bizonyítja, hanem egy másik töredék is, amelyből csak a befejezésnek csekély része maradt meg több latin nyelvű darab közé fűzve. A szereplők, akik Kolozsvárra mentek farsangolni, valami ok miatt elmenekültek a vendégségből és Turzó uramat okolják a bajért, aki fiaival és társaival együtt a tömlöcbe került. Elhatározzák, hogy ők is bemennek a tömlöcbe és ételt meg italt vive ott ünnepük meg a farsang utolsó napját. A darab szerzője az epilógusban mentegetőzik a darab szelleme és hangja miatt s a következő szavakkal okodatolja eljárását: „Szükséges néhánykor még a bölcs férfiúnak is tréfás bolondságot, játékokat indítani, nem pedig mindenkor a terhes és munkás dolgokról gondolkodni, sőt inkáb azokot férre tévén e képpen könyebíteni, a fárat elméket vidámittani, az igás dolgokra alkalmatosabbá tenni, műis részszerint
