Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1906
A prológus, amely verses formájú, röviden ismerteti e darab meséjét: 1. Álgyon Isten, akik itten Megjelentetek. Mulatságra Vigaságra talán jöttetek; hát ez játékunkra és csekély munkánkra Csendes, csendes elmével [ügyejetek. 2. Nem hozunk ma néktek ama felséges dolgokot. Szivetekhez Kedvetekhez férkező dolgot, egy némely parasztnak csak András kovátsnak rendes, rendes esetét [élőtökbe. 3. Ez naponként és óránként korcsomén vala, Kit szolgája Gretulája nem szenved vala, de vas pörölyével kemény verőjével Ezek ellen ö magát védelmezi. 4. Nagy részegen Szédelegvén el dől az utzán, kit legénnyé és reménye hagy a sár hátán, azonban a király midőn otton sétál, porban, sárban elmerülje tanálya. 5. Azon módón és álmason palotájában a kovátsot mint egy bocsot nyoszolyájában viteti s királynak kit fel magasztalnak, mindenek mint egy királyt úgy uralnak. 6. Ezt meg hívén hogy ő lévén már igaz király, az ostoba az udvarba kényesen sétál. De újra tartatván, mélyen el aluván előbbeni sorsára vettetik. 7. Erről lészen nagyob részen játékunk rendi Példát végyen miként hidgyen valaki földi Ez álnok világnak múlandóságának, már hará figyelmeztek, hozzá kezdünk.
